Szeptemberre új célok körvonalazódnak a pedagógusokban, a gyerekekben és a szülőkben egyaránt. A célok között szerepel, hogy mi mindent fogunk ebben a tanévben elsajátítani, milyen programokon veszünk részt, hova megyünk kirándulni, erdei iskolába. A pedagógiai gyakorlat hatékonyságát leginkább ma is azzal mérik, hogy milyen eredményeket érnek el az iskola diákjai a különböző tanulmányi versenyeken, sport- és kulturális rendezvényeken. A másik mutató a felvételi eredmények elemzéséből tevődik össze. Sokkal nehezebben mérhető ugyanakkor az, hogy milyen a tanulók neveltségi szintje és értékrendszere. Ennél is ritkábban emlegetjük az iskolák közötti rangsorképzés során, hogy milyen a gyerekek és az iskolában dolgozók általános közérzete, milyen a hangulat.

Ha a gyerekeket megkérdezzük arról, hogy szerinted jó iskolába jársz-e, elsősorban az iskolában eltöltött időben kialakult érzései határozzák meg válaszát. Így vannak ezzel a pedagógusok is. Vannak olyan tanítványok, akiket elmondásuk szerint öröm tanítani, mert érdeklődőek, szorgalmasak, hozzászólnak az órához, érdekes, gondolatébresztő kérdéseik vannak, együttműködők, segítőkészek, másokat figyelmesen végighallgatnak, átgondoltan reagálnak, ha hibáznak, tudni akarják, mit rontottak el. S vannak olyanok, akikkel nehéz dolgozni, kevés a sikerélmény, mert képtelenek összeszedni magukat, nyavalyognak a feladatok miatt, kifogásokat keresnek, igazságtalanságokról beszélnek. Többen kiváló képességűek ugyan, mégsem tudnak megfelelően teljesíteni, másokkal egyetértésben dolgozni. Ezeket a tulajdonságokat elsősorban a gyerekek érzelmi intelligenciája határozza meg.

Az, hogy mennyire hatékony az iskolai munka, nagy mértékben függ attól, hogy milyen a klíma. Azok a gyerekek, akik félnek akár egymástól, akár a tanártól, akár a szülőtől, nem tudnak képességeiknek megfelelően teljesíteni. Ha kirekesztettnek, elnyomottnak érzik magukat, leblokkolnak, saját szorongásaikkal vannak elfoglalva, alulteljesítőkké válnak. A kognitív teljesítményen túl tanítványaink későbbi boldogulását is befolyásolja, hogy mennyire tudják saját érdekeiket érvényesíteni, mennyire képesek saját érzéseiket felismerni és kezelni. Nagyon fontos tehát, hogy tervezgetéseink alkalmával figyelmet fordítsunk a tanulók érzelmi intelligenciájának fejlesztésére.

Mi az érzelmi intelligencia? Howard Gardner szerint a hagyományos értelemben vett IQ-nál fontosabb, a mindennapi élet szintjén pedig messze a legfontosabb képesség, melynek két összetevője van: Az intraperszonális, személyen belüli összetevője önmagunk megértésének képességét, míg az interperszonális vagy személyközi összetevője a másokkal való együttműködés képességét jelenti. Gardner kutatásai megmutatják, hogy a magas interperszonális intellektusú személy alacsonyabb értelmi képességekkel is lehet a magas IQ-val rendelkező, de alacsony interperszonális intelligenciával bíró személyek főnöke. A közösségben népszerűtlen, állandóan a sérelmein rágódó gyermeknek nincsenek ésszerű eszközei ahhoz, hogy magát megvédje, saját érdekeit képviselje. A különböző helyzetekben eszköztelen, ezért rossz döntéseket hoz. S ha nem segítünk neki, rossz döntései később is elkísérik, kihatva egész életére: rosszul választ iskolát, rosszul választ partnert, házastársat, rosszul választ munkahelyet. S ez bizony a nagyon jó értelmi képességekkel rendelkező egyénekkel is előfordul.

Walter Mischel az 1960-as évek elején dolgozott ki egy érdekes kísérletsorozatot, ami az érzelmi intelligencia egy fontos aspektusára, a késleltetés képességére irányul. 4 éves gyerekek követéses kísérletében azt a képességet vizsgálja, hogy mennyire tudnak a gyerekek ellenállni, vágyuk beteljesülését későbbre halasztani. A gyerekeket egy szobába vezette, ahol az asztalon volt egy gumicukor. Közölte a gyerekekkel, hogy ezt a gumicukrot akár azonnal megehetik, de ha várnak egy kicsit, akár két cukorkát is szerezhetnek. Ezután 15–20 percre egyedül hagyta őket a szobában, ahol a cukorkán kívül játékok voltak. Az eredmény szerint a gyerekek kétharmada képes 4 évesen a késleltetésre a remélt jutalomért cserébe. A gyerekek egyharmada, amint egyedül maradt, felfalta a gumicukrot. Az követéses vizsgálat során kiderült, hogy 14 év múlva a késleltetésre képes 4 évesekből önállóbb, megbízhatóbb, magabiztosabb fiatalok lettek, akik kudarcok esetén sem omlottak össze. Képesek voltak továbbra is vágyaik azonnali kielégítése helyett a hosszú távú céljaikra koncentrálni. Akik 4 évesen egyből megeszik a gumicukrot, 14 év múlva nyugtalanabbak, a viselkedésük makacs, kiszámíthatatlan, határozatlan, irigység, sértettség jellemző rájuk, nehezen viselik a kudarcot. Az érzelmi intelligencia hiányának következményei az alulteljesítés, alacsony önértékelés, a társas kapcsolatok beszűkülése, a visszahúzódás, szorongás, depresszió, végső soron az erőszak.

A kísérlet tanulságos, s felhívja a figyelmet arra, hogy milyen nagy jelentősége van az érzelmi intelligencia fejlesztésének. Éppen ezért szerkesztőségünk a Pedagógus Kiadásokban és a weblapon található óravázlatokban olyan gyakorlatokra irányítja rá a figyelmet, melyek a tanítás és a kognitív képességek fejlesztésén túl észrevétlenül is segítik a tanítványok érzelmi és morális fejlődését. Mivel a megismerés folyamatára jelentős hatással vannak érzelmeink, törekszünk arra, hogy a változatos, érdekes feladatokkal, a pozitív hangulat kialakításával a gyerekek belső gondolkodása kiteljesedjen. Ha tudatosan figyelünk tanítványaink érzelmi fejlődésére, s a folyamatot fejlesztő gyakorlatokkal is segítjük, az iskolai eredményességben és a felnövő új generáció hatékonyságában is követhető lesz, hogy mennyire jó az az iskola, ahová tanítványaink járnak.

Dr. Kissné Kálmán Marianna, klinikai gyermek-szakpszichológus